Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Bemutatjuk a Balatonfenyvesi Kisvasutat

A Balaton már a rómaiak korában is jelentős szerepet töltött be, ám a tavon és a környezetében századokon át semmi sem változott. Viszont a déli part Ny-i részén a víz hullámzása lassanként gátat emelt a finom üledékből és elzárta a szabad víztől a ma Nagyberek néven ismert területet. A lassan feltöltődő, ingoványos területet 1860-tól lecsapolták és megkezdték művelés alá vonását. A mocsaras területek talajának jellegzetes adottsága a mészhiány, ez éreztette is hatását. Azonban ami a földeken megtermett, az könnyen ott is maradhatott, hiszen a süppedős, sáros talaj vendég- és szekérmarasztaló volt.
A II. világháború után államosították a birtokot, majd megalakult a Balaton Nagybereki Állami Gazdaság. Akkoriban az óriás tervek ideje volt országunkban, a Dél-Dunántúlt egyedül ellátni képes minta nagygazdaságot kívántak itt létrehozni. Istállókat, majorokat építettek ki, melyek jó része ma üresen áll, omladozik.

1950-ben megépült a balatonfenyvesi MÁV állomástól létesített Imremajor-Hunyadi-Akol 760 mm nyomközű, 5 km hosszú kisvasúti vonal. Elsõ lépésként megépült az Imremajor (Központi Főmajor) -Balatonfenyves MÁV állomás közötti 600 mm nyomközű lóvontatású vonal, amely részben a gazdaság, részben a végleges GV vonal megépítését szolgálta, ennek elkészülte után el is bontották. A talpfákat salak ágyazatba fektették, rájuk 14 kg/fm tömegű sínszálak kerültek.
A vontatási telep Balatonfenyvesen épült fel. Az érzékenyebb termények részére fedett rakodót készítettek, ezt zöldségrakodónak nevezték. A vonóerő ekkor egy háromcsatlós, MÁVAG gyártmányú, GVI 39 pályaszámú és egy Krauss gyártmányú GVI 37 pályaszámú gőzmozdony volt.
Ezek után folytatódott a vonalak építése. Elsőként a Hunyadi Akol-Táskai Elágazás-Fekete Akol-Csisztapuszta 8 km-es, majd az elágazó Táskai Elágazás-Táska 6 km-es szakaszok készültek el. A táskai elágazástól 1 kilométeres szárnyvonal vitt be a kundpusztai majorba.
A következő szárnyvonal Balatonfenyves után ágazott el, a 11 kilométer hosszú pálya (Balatonfenyves)-Pálmajor-Somogyszentpál útvonalat írja le. A főmajorból kiindulva épült a Kéthely községet megközelítő, szintén 11 km-es vonal, mely keresztezte a fentebb említett szárnyat. Bő egy kilométerrel a főmajor előtt - Balatonfenyves felől nézve - ágazott ki a kertészeti vágány nevezetű szárnyvonal, mely Feketebézseny felé futott 9 km hosszan. 1957-re állt készen a hálózat. A csak teherforgalomra tervezett vonalakon 12 kg/fm síneket alkalmaztak.

1953-ban megérkezett az első GV 308 pályaszámú C50-es mozdony. Nemsokára továbbiakkal bővült az állomány, a gőzösök elkerültek Balatonfenyvesről. Ugyanekkor L60 típusú NDK gyártmányú mozdonyokkal is kísérleteztek, ám ezek a gépek nagy tengelynyomásuk miatt itt nem váltak be, néhány hónap eltelte után elkerültek a vonalról.
1955-ben már személyforgalmat is lebonyolított a kisvasút néhány Ea jelű tehervagonból átalakított szükség személykocsikkal. 1956-tól indult el a hivatalos menetrend szerinti személyforgalom, ekkor már Bak típusú személykocsikkal.
1958-tól megerősödött a teherforgalom, ugyanis mésziszapot szállítottak a termőföldekre.
"Behoztuk vonattal az állomásról a mésziszapot, mivel teherautó, traktor nem bírta volna, egészen a földekre kellett vinni. A vonalon kiágazást készítettünk, ahol éppen kellett. Ide csatlakozva repülővágányokat raktunk le, csak úgy a puszta szántóra. A gazdaság kicsi dízelmozdonyokat szerzett be. Talán bányagépek lehettek. Nem mi vezettük ezeket, az ő embereiket képezték ki rájuk. Átvették a kocsikat tőlünk a vonali elágazásnál és ezekkel a kis mozdonyokkal tolták-húzták be. Mindig odább került a vágány, így folyamatosan terítették a talajjavító anyagot. "
A talajjavítás hatására javultak a terméseredmények, fő termény a kukorica és a cukorrépa volt. Egy-egy évben 130.000 tonnányi árút szállítottak. A már ismertetett gépek mellett megfordultak itt Puch, Daimler, Jenbach gyártású motormozdonyok, a hazai gyáraktól pedig R20-22, B26 és MD40 típusúak. Ezek azonban nem a GV, hanem az Állami Gazdaság tulajdonában voltak, csakúgy, mint a három zárt motoros hajtány. Lassan azonban megkezdődött az úthálózat kiépülése, ennek következtében csökkent a forgalom. Foglalkozni kezdtek a kisvasút megszüntetésével. Ezt azonban mind a környék lakossága, mind a Balaton Tavi Intézőbizottság ellenezte, hivatkozva a vasút egyre erősödő idegenforgalmi népszerűségére. S csakugyan, ekkoriban évente 250.000 utasa volt a kisvasútnak. A forgalmas hétvégéken annyian utaztak Csiszta gyógyfürdőre, hogy a másik, somogyszentpáli vonalra szinte nem marad személykocsi. Időközben megszűnt a Balatonfenyvesről közvetlenül Somogyszentpál felé futó vonal, a vonatok Főmajoron át közlekedtek. A személyszállító szerelvények maximum 25 km/h, a tehervonatok 12 km/h sebességgel haladhattak. 1987-ben éppen a személyforgalom igényére megépült a Táskai Elágazás-Csiszta gyógyfürdő szakasz, és Balatonfenyvesre államosították a 490.056 pályaszámú gőzmozdonyt. Három, eddig a Gemenci Erdei Vasúton lévő kocsi is ide került, a szegedi kisvasútét felújították, nyaranta a Csiszta gyógyfürdőig futó gőzvontatású vonat szerelvényében közlekedett. Egy dízelmozdonnyal is növekedett az állomány: a hosszú ideig a Győri Vagongyárban szétbontva tárolt Mk48-2003-as, valamint több Bax típusú személykocsi is került ide Kecskemétről. 1991. október 31-tõl a vonalak nagy részén a maximális sebességet 15 km/h-ra korlátozták. Napjainkban mind a turisták, mind a helybéliek szívesen utaznak a kisvasúton, ám a teherforgalom a nyolcvanas évek végén teljesen megszűnt egy központilag kiadott, rendkívül nagymértékű áremelés miatt. Néhány zárt teherkocsit azóta nyári személykocsivá alakítottak, mivel így nagyobb hasznukat veszik. Az úrkúti vasút megszüntetésekor számos C-50-es kismozdony került ide, ám ezeket sem karbantartani, sem használni nem tudták, alkatrészeikkel saját C-50-eseiket újították fel. 1995-ben felújították a sokáig rozsdásodó kéttengelyes, négyszemélyes hajtányt, májusban a balatonfenyvesi lakosság már ki is próbálhatta.
1996-ban a 490.056 pályaszámú mozdony nagyjavítása már nem volt tovább halogatható, főműhelybe kellett vinni. Hogy addig se maradjanak gőzös nélkül, a Nagycenki Múzeumvasútról ide irányították a 390.023 pályaszámú mozdonyt. Az egykori Szegedi GV személykocsi a budapesti Közlekedési Múzeumba került állandó kiállításra. A 490.056 számú mozdony 2000-ben Balatonfenyvesről elkerült, jelenleg a budapesti Széchenyi hegyi Gyermekvasúton szolgál. 1997. június 1-re tűzték ki a kisvasút egyes vonalainak megszüntetési dátumát, ám a széleskörű tiltakozások hatására a dátum szeptember 15-re, majd a megszüntetés ideglenes szünetelésre módosult. A tervek szerint a Pálmajor-Somogyszentpál, valamint a Táskai elágazás-Táska közötti vonalrészek szűntek volna meg teljesen, a Központi Főmajor-Csiszta gyógyfürdő közötti vonal felújítását tervezték. Menetrendszerű forgalom jelenleg csak a Balatonfenyves-Központi Főmajor (Imremajor)-Somogyszentpál vonalon van, ez utóbbin a pályaszakasz állapota jó, mivel teljesen fel lett újítva, ezért itt a vasút Mk48-as dízelmozdonya is közlekedhet. A Központi Főmajor (Imremajor) -Csiszta gyógyfürdő közötti vonalon a forgalom szünetel, a vonalon a sínek jelentős része sajnos már nincs meg. A csisztai vonalrészt egy hajtányos csapat próbálja megőrizni és rendben tartani.

Kép
BALTONFENYVES ÁLLOMÁS

Kép
C50-ES MOTORMOZDONY SZEMÉLYVONATÁVAL

Kép
KÖRÜLJÁRÁS

Kép 
A KISVASÚT VONTATÁSI TELEPE

Kép

TOLATÁS

 

Szöveg: Kemenczei Róbert, képek: Szabó Károly

 

Különvonat és menetrendi információ munka időben ezen az elérhetőségeken kérhető: MÁV ZRt. Balatonfenyves Gazdasági Vasút
8646 Balatonfenyves, Kölcsey F. u. 9.
00 – 36 – 85/361 – 831 Fax: 00 – 36 – 85/361 – 713