Az első uradalmi vasút Dombóváron
A legendásan tehetséges gazdálkodó, Dőry Etelka kezdeményezte 1911-ben az új-dombóvári MÁV-állomásról kiinduló, Tüskepusztát, a Mászlonyi-utat, Szilfáspusztát és Nosztányt érintő 760 mm nyomtávolságú lórévasút építését. Az új-dombóvári MÁV-állomáson az átrakáshoz két keskenynyomközű vágány állt rendelkezésre. Az egykori hercegi malom északi részén deltavágányt alakítottak ki, így a vasút mindkét végpontja felől körüljárás nélkül haladhattak be a kisvasúti szerelvények a malom udvarán kialakított jelentős vágányhálózatra. A kisvasút itt egy ponton keresztezte a Dőry Konzervgyárba vezető normál nyomtávú iparvágányt (érdekesség, hogy ez a megoldás az utolsó időkig megmaradt!). Az Ó-Dombóvárt Új-Dombóvárral összekötő, a helyiek által csak „szenesútnak” nevezett földútnál egy kitérőt létesítettek a lengyár felé, majd egy újabb sínpár tért vissza a fővágányhoz. A vonal a mai Kórház utca jobb oldalán haladt ki a településről. A pálya 7 kg/fm tömegű sínekből épült, melyeket sínszögekkel erősítettek a talpfákhoz, a korabeli felfogás szerint minden alépítményt nélkülözve; ezek voltak az ún. „mezei vasutak”. Kezdetben szamárvontatta lórévonatok közlekedtek az akkori igényeket teljes mértékben kielégítő „R” sorozatú, deszkafalú lórékkal. A vonalat egészen 1948-ig használták lóvontatással mezőgazdasági termények betakarításához, az 1950-esévekben bontották el, mivel a Községi Tanács a településen belüli szakaszát házhelynek mérte ki. A mezei vasút a megszűnését megelőző években ideiglenesen összeköttetésben állt a gazdasági vasúttal a mai dombóvári tűzoltóság közelében.
A gazdasági vasút hálózatának kiépülése
A dombóvári GV-hálózat nagyobb része 1923-ban épült a településtől északra található nagybirtokok áruszállítási igényeinek kielégítésére, 60,3 km-es hosszban. 1948-ban még pár összekötő- és szárnyvonallal bővült, majd a Gazdasági Vasutak első Ötéves Tervének keretében megépült Inámpuszta-Cserepespuszta szakasszal érte el végleges formáját.
A Dombóvári GV másik főbb vonala eleinte tőle függetlenül fejlődött: Csoma-Szabadi MÁV állomásról indult északnak, egészen Somogyszilig. A vasút a kegyes tanítórend tulajdonában volt, jóvoltukból a pálya 1914-es átadását követően a személyszállítás is megindulhatott a vonalon két- és négytengelyes, lórékből átalakított személykocsikban. A kegyes tanítórendnek két vontatójárműve – egy gőzmozdonya és egy Austro-Daimler-motoros mozdonya – is volt. Inám állomáson az államosítás után deltavágányt létesítettek, és az addig különálló két vonal, a Dombóvári és a Csoma-Szabadi GV itt csatlakozott.
A hálózat a következőképp épült ki
|
Dombóvár–Konda–Nosztány–Inámpuszta: |
19,5 km |
|
Csoma-Szabadi–Attala–Gölle–Inámpuszta–Somogyszil: |
21,5 km |
|
Mászlonyi elágazás–Mászlony: |
2,5 km |
|
Felsőleperdi elágazás–Felsőleperdpuszta: |
2,5 km |
|
Szilfáspuszta–Dalmand: |
9,6 km |
|
Alsóleperdi elágazás–Alsóleperdpuszta: |
1,2 km |
|
Inámpuszta–Cserepespuszta: |
3,5 km |
Összesen: 60,3 km
Érdekesség: a MÁV Pécsi Igazgatóságának 1960-ban kiadott vonalhálózati térképén a GV teljes vonalhossza több, mint 70 km volt!
Egyéb fontosabb csatlakozó vonalak:
-Dalmandi Állami Erdei Vasút: A gyulaji erdőségből indult, Vörösegyházán keresztül Dalmand MÁV állomásra, ahol a Dombóvár-Lepsény normál nyomtávolságú vonalat szintben keresztezve csatlakozott a Dombóvári GV hálózatához. Kialakulása a Magyar Vasutasok Albuma 1927-es kiadása szerint Karkecz Lajos dombóvári fűtőházi főnök nevéhez köthető, aki a fűtőház személyzetének és társadalmi összefogás segítségével Dalmand állomástól a gyulaji erdőig 5km hosszúságú vasutat építtetett 1920/21 telén a vasúti dolgozók tűzifával való ellátása céljából. Később ebből fejlődött ki a Dalmandi ÁEV, amely nagyjából a Dombóvári GV megszűnéséig üzemelt.
-A hizlaldai szárnyvonal: Ez a vonal 1949 előtt üzemelt, főként gőzvontatással kb. 7km hosszúságban. A vonal Göllétől, a csomai hálózatból leágazva indult keleti irányban Kispuszta és Csökepuszta érintésével Alsóheténybe a sertéshizlaldáig. Hivatalosan csak áruforgalmat bonyolított. Egy 1960-as évekből származó vonalhálózati térképen még fel volt tüntetve.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
aki rendelkezésünkre bocsájtotta az itt olvasható anyagot és saját tulajdonú archív képeit. A cikk a Wikipédia A Szabad enciklopédia webfelületről származik.