Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Jegyzet: Utazás Ausztria és Németország vasútjain 

 

Egyesületünk néhány tagja 2008. augusztus 22-én nagy utazásra kelt, melynek egyik fő célja az Osztrák Szövetségi Vasutak (ÖBB) és a  Deutsche Bahn  AG (DB) (Német Szövetségi Vasutak) működésének tanulmányozása, illetve az ezen vasutaknál üzemeltetett járművek megismerése volt. A hosszú majdnem 4000 km-es vonatútra izgatottan készültünk és az utazás hajnala előtt pedig már inkább álmatlanul forgolódtunk éjjelente. Az út során összesen harminc vonattal utaztunk.
Eljött a nagy nap, melynek reggelén mindenki bizonyára izgatottan ébredt, majd magához vette az előtte este összecsomagolt útipoggyászokat és kilépetett otthona ajtaján, hogy végre felszállhasson az IC 829-es számú Somogy InterCity vonatra Kaposvár állomáson.

 

Az első nap:
A Somogy InterCity vonattal Budapest-Kelenföldig utaztunk. Az IC vonat teljesen rendben volt ( -takarított, tiszta volt a szerelvény) és a légkondicionáló berendezés is üzemelt rajta. A vonat jegyvizsgálója is udvariasan viselkedett, csak egy dolgot a büfékocsit hiányoltuk a vonatról.

Kép

A Somogy InterCity vonatra várva.

Kép

Érkezik a Somogy InterCity a korai hajnalban.

 

Az IC 829 pontosan a menetrend szerint érkezett meg Budapest-Kelenföldre. Budapest- Kelenföldön jó volt látni, ahogy átépítik az állomást a 4-es metró építése miatt. Vágányok újulnak meg illetve új peronok is épülnek, ezért az állomás VIII. vágányán nincsen vonatforgalom, ott egy ideglenes peront alakítottak ki a külföldről érkező EuroCity és a belföldi személyszállító vonatok részére. Ott jártunkkor javában folyt a munka az állomás VII. vágányánál. Az ott szolgálatot teljesítő forgalmista hölgy készségesen nyújtott információt az általunk várt EC 46-os számú EuroCity vonat érkezéséről. Kelenföldről ezzel a vonattal mentünk tovább. A vonat Semmelweis Ignác EuroCity névre hallgatott, célállomása Wien Westbanhof (Bécs Nyugati Pályaudvara) volt. A vonatot egy MÁV 1047-es villamos mozdony továbbította.

Kép

Budapest-Kelenföld pályaudvar: háttérben az építkezés. 

Kép

Érkezik az EC 46-os számú EuroCity vonat.

Az EuroCity vonaton való utazás nagyon nagy élmény volt, mivel az 1-es számú Budapest-Hegyeshalom vonalon most jártunk először. A vonat csak úgy száguldott szinte végig 140 km/h sebességgel, persze lassú jelek itt is akadtak. A tiszta és rendezett állomások megfogóak voltak, bárcsak hazánk összes vasútvonalán hasonló kép fogadná az utazót. Ezen a vonaton is volt légkondicionáló berendezés, amely itt is jól működött a rend és a tisztaság is megegyezett a Kaposvárról induló InterCity vonat színvonalával, a vonatszemélyzet is jól végezte munkáját. Annyi különbség volt csak, hogy találkoztunk a vonaton mozgóárussal, aki udvarias volt, bár a kávé áráért már Uniós összeget 450 Ft-ot fizettünk, viszont az elsuhanó táj lenyűgöző látványa mindenért kárpótolt. A vonat magyar földön Győrben és Hegyeshalomban állt csak meg.

Kép 

Hegyeshalom Határállomás névfelirata.

Kép

Teherforgalom Hegyeshalomban.

 

Hegyeshalom felé közeledve erősen nyugatiassá vált a környezet, autópályák, rendezett porták és szélerőművek sokasága tárult elénk a száguldó vonat ablakából. Hegyeshalomban csak egy rövid ideig álltunk, mivel a vonatot innen az ÖBB mozdonyvezetője vitte tovább és a MÁV-START Zrt. jegyvizsgálóját is leváltotta osztrák kollégája. Az osztrák vonatszemélyzet is udvarias és segítőkész volt.

Kép

Az egyik szélerőmű Hegyeshalomnál.

 

Hegyeshalom után is gyönyörű volt a táj, sok érdekes dolgot láttunk. A vonat Ausztriában csak Bruck a.d L. állomáson állt meg, itt láttunk először  olyan megoldást, hogy az állomás alatt lévő aluljáróból a nagyobb csomagokkal utazók, vagy a mozgássérültek és a babakocsis anyukák liftekkel közelíthetik meg a vonatokat a peronoknál. A Budapestről indult EuroCity vonatunk pontosan dél után nem sokkal érkezett meg az Osztrák főváros gyönyörű fejpályaudvarára a Wien-Westbanhofra.

Kép

Együttállás a Westen:

Az ÖBB-s vezérlőkocsis ingavonat mellett vonatunk mozdonya látható. 

Kép

A West utas csarnoka az információs táblákkal.

 

A Wien-Westbanhofi pályaudvar lenyűgöző volt a több száz vonatozni szándékozó utassal. Az állomás épülete építészetileg egyszerű volt, számunkra  a szocreál építészetet juttatta eszünkbe. Az állomáson a pénztárak ellenére több menetjegykiadó automata is üzemben volt, ahogy a többi osztrák és német állomáson is szép számmal akadt ezen berendezésekből. A pályaudvar főbejáratán kilépve Bécs utcájára mindjárt szembe találtuk magunkat a városi közlekedés központjával, ahonnan indulnak a villamosok és a metró. Hazafelé természetesen nem hagytuk ki a villamosozást sem, erről majd később ejtünk szót.

Kép

Menetjegykiadó Automata az ÖBB-nél.

Kép

Wien-Westbanhof épülete az utca felől nézve. 

Kép

Egy újabb fajta villamos érkezik a West előtti térre.

 

Sajnos odafelé Bécsben nem volt sok időnk, mert  egy óra előtt nem sokkal indult a harmadik vonatunk Salzburg főpályaudvarára. A szerelvény rendkívül hosszú volt 18 kocsis. Ez a vonat IC 642-es számon és Hotel IBIS néven közlekedett. A kocsik nagyon kényelmesek és légkondicionáltak voltak, dönthető ülésekkel, amikre szükség is volt, mert a 317 km-es távolságot a vonat több megállással 3 óra és 6 perc alatt tette meg. Az út során rengeteg emelkedőt küzdött le a Siemes Taurusa az Alpokban. Ezen a vonaton is készséges volt a  vonatszemélyzete és a rajta utazó emberek is.  Az út e szakasza volt talán a leghosszabb, de a csodálatos tájak látványa közben gyorsan telt az idő. A vonat  sebesen 160 km/h-ás sebességgel robogott következő úti célunk Salzburg felé, ahová a késő délutáni órákba értünk.

Kép

Salzburg pályaudvarán napozik egy magánvasúti Taurus. 

Kép

Salzburg állomásán egy ÖBB-s dízel tolatómozdony várja következő feladatát.

 

Salzburg állomásán is sok érdekes és szép vonatot láttunk és rengeteg utast és sok segítőkész vasutast. Salzburg Hbf.-ról 15.42-kor indultunk egy emeletes vonatszerelvénnyel a Német határ Freilassing felé. Freilassing-ig az út csak 7 percig tartott ez volt az út legrövidebb szakasza. Nagyon tetszett a kilátás a különleges vonat emeletről.  A kocsik  ülései kényelmesek,  utastereik pedig légkondicionáltak és tiszták voltak.

Kép

Kép

Ilyen emeletes vonatszerelvényen utaztunk Freilassing-ig illetve onnan tovább egészen Münchenig.

 

A német vonatok többsége vezérlőkocsis ingavonati  egységszerelvény.  Ezeken a vonatokon találkoztunk először a német vasút jegyvizsgálóival, akik osztrák kollégáikhoz hasonlóan, szintén tanúbizonyságot tettek udvarias és segítőkész magatartásukról. Az osztrák és a német jegyvizsgálók minden utashoz odamennek, köszönnek, majd mondják hogy menetjegy ellenőrzés. A jegy kezelése után azt visszaadva illedelmesen elköszönnek, -jó utazást és szép napot kívánnak.
Ami feltűnt már Ausztriában  is az -az volt, hogy ott a  jegyvizsgálók mindösszesen egy mappával és egy nagyobb mobiltelefonhoz hasonló automata menetjegykiadó géppel és egy menetjegylyukasztó bélyegzővel teljesítenek szolgálatot, az egész cuccuk lehet talán  két kilogramm. A  jegyvizsgálat során egyből megsajnáltam a Magyarországi jegyvizsgálóinkat, akik a tizenöt kilogrammos  táskájukkal tűnnek fel a hazai vonatokon. Érdekesség volt még, hogy az osztrák és a német jegyvizsgálóknak külön pihenőhelyiség áll rendelkezésre  a vonatokon, hogy szolgálatuk fáradalmait kipihenhessék. A német vonatok ajtajai önműködően záródnak. A jegyvizsgálók nappal hozzánk hasonlóan  tárcsával, tárcsa hiánya esetén jelzősíppal és kézfeltartással menesztik a  vonatokat. A mozdonyokon nincsenek tükrök, ezért a mozdonyvezető kihajolva az ablakon győződik meg a menesztésről és az ajtók bezáródásáról, majd ha mindent rendbe talál megindítja a vonatot.

Kép

A DB E111 sorozatú villamos igáslova, ez a típus igen elterjedt Németországban. 

Kép

Az E111es lokomotív vezetőasztala.

 

Freilassingban leszálltunk egy picit körülnézni, illetve szerettük volna megtekinteni a LokWelt nevű mozdony és vasúttörténeti gyűjteményt (hasonlít a Magyar Vasúttörténeti Emlékparkhoz), ami egy régi fűtőházban van. Sajnos már nem fogadtak minket, mert korán bezártak hétvége lévén, ezért egy picit az állomáson néztünk körül. Sok érdekességet láttunk, mivel a Railon nevű teherszállító magánvasút egyik telephelye is Freilassigban található. A freillasingi vasutasok is segítőkészek voltak, így sikerült lefényképeznünk a Railon társaság egyik aranyos kis tolatómozdonyát. Itt kell megemlítenünk, hogy Ausztriában és Németországban is valamennyi tolató szolgálatot ellátó mozdonyon központi -automata kapcsolószerkezet van. Ez azért elönyös, mivel a tolatásvezetőnek nem kell bemennie a mozdony és a kocsi közé elvégezni az összekapcsolást.
A kis tolatómozdonyt a vágányok közül fényképeztük a Railon társaság egyik kisérőjével, ahol egész Németországban és Ausztriában tilos a tartózkodás az utasoknak és a vasútbarátoknak. Erre minden állomáson táblák figyelmeztetnek, hogy meddig szabad elmenni a peronokon. Az összes szolgálati út előtt és  a peronok végében ott a figyelmeztető tábla. A tábla  figyelmen kívül hagyását szigorúan büntetik.

 Kép

Brolly Péter tagtársunk a Freilassingban kiállított régi villanymozdony előtt.

Kép

A Railon társaság kis tolatómozdonya.

 

Freilalsingból Münchenbe egy Regionalbahn vonattal utaztunk, ami szintén egy emeletes szerelvény volt. A vonaton véletlenül összeakadtunk egy magyarul is beszélő Romániában lakó fiatalemberrel, aki Németországban él és dolgozik. Jót beszélgettünk vele, közben gyönyörködtünk a szép német tájban.

Kép

 Ilyenek a német emeletes vonatok.

A Müncheni főpályaudvarra 20 óra 17 perckor érkeztünk meg. Sajnos nézelődni nagyon nem lehetett, mert eset az eső, így a pályaudvar fedett csarnoka és az S Bahn,  valamint a metró felé vettük az irányt.

Kép

München: Pályaudvari hangulatkép.

 Kép

A német S-Bahn (a HÉV megfelelője).

 Kép

A müncheni metró.

 

A müncheni tömegközlekedés megközelítése közben csodáltuk meg  a pályaudvar egyszerű,  szép de különleges csarnokát. A pályaudvarhoz jól illeszkedik az S-Bahn és a metró hálózat. Az S-Bahnokat, amikből szintén nagyon sokat láttunk a német vasutak üzemelteti. A metrókat pedig a Müncheni tömegközlekedési vállalat. Megérkezésünkkor kettő megállót utaztunk az S-bahn-al, a többi megállót metróval tettük meg. Igaz véletlenül egy megállót sikerült tovább mennünk, ezért lejött elénk az egyik vendéglátónk, így az Ő kíséretével foglaltuk el első éjszaka a szállásunkat. A szállás egy katalikus iskola alagsori vendégszobájában volt. Már nagyon örültünk a  kényelmes ágynak és a fedett tetőnek az esti eső  és az első 929 km megtétele után.

 

A második nap:
Sokat nem pihentünk, mivel reggel korán fel kellett kelnünk, hogy utunk újabb 572 km-es szakaszát megtegyük, Münchentől-Kölnig  egy háromgenerációs InterCity Expressz-en. Reggel ismét  metróztunk egy  jót és S-Bahnoztunk is. Szombat reggel lévén épp belecsöppentünk az S-Bahn hálózat egyik alagútjának felújításába, így az egyvágányos közlekedés miatt több kisebb késés keletkezett. Az S-bahn vezetője részletesen tájékoztatta az utasokat a késésről, és  bemondta a szerelvény utastájékoztató rendszerébe, hogy ha valakinek kérdése van, akkor nyugodtan menjen előre és készségesen válaszol mindenkinek. Az S-Bahn kisebb késése ellenére is még sok időnk volt a Müncheni pályaudvar megcsodálására és az onnan induló és érkező mozdonyok, vonatok megtekintésére.

Kép

A Müncheni pályaudvar utas csarnoka, háttérben az ICE szerelvények.

 

A müncheni pályaudvaron is nagyon sok utast láttunk. A vonatunkra várás közben egyszercsak egy hatalmas durranásra lettünk figyelmesek, ekkor láttuk, hogy csarnok egyik végében álló villamosmozdony áramszedőjénél hatalmas szikrázás és íváthúzás keletkezett, melyet füst is kísért. Valószínűleg valami zárlatot csinált a  mozdonyban. Hogy mi lett az üzemképtelenné vált géppel azt már nem láttuk, mert megérkezett vonatunk az ICE 726-os. 

Kép

A műszaki hibát szenvedett mozdony.

Kép

Az IC 726-os számú vonat.

 

Az Intercity vontunk pontosan indult el Münchenből. A vonat mellett állva a modern szerelvény látványa megfogó volt és örömteli, hogy ilyen hazánkban még nem létező csúcsszuper technikán utazhatunk. A vonat belső tere szépen kidolgozott volt, mint egy utasszállító repülőgépé, kényelmes dönthető ülések, első osztályon ülésekbe épített kisképernyős televíziók és a friss napi sajtó tette kellemesebbé az ott utazók utazását.  A légkondicionáló itt már természetes volt. Már indulás előtt felkeltette érdeklődésünket a vonat vezetőállása, igaz az jobban egy pilóta fülkére hasonlított. A mozdonyvezető, illetve Pilóta (nagysebességű vonatoknál így nevezik a mozdonyvezetőket) nagyon rendes volt, mert megengedte, hogy bemenjünk a vezetőállásra és lefotózhassuk azt. Érdekesség volt, hogy a vezetőállásokat az utastértől csak egy sötétített üvegfal választja el egymástól. Ez a megoldás nagyon tetszett mert, így  az utasok is láthatják, hogy mit csinál a mozdonyvezető.  

Kép

A pilóta fülke: egyszerű és mégis esztétikus.

 

Természetesen a Pilóta volt olyan segítőkész is, hogy nyitva hagyta a vezetőállás ajtaját, így mindent jól láthattunk menetközben is. Minden számítógépes volt, menetrend, jelfeladás, menetigazolvány. A nagy sebesség miatt nincsenek jelzők, a jeleket egy  a sínek közzé lefektetett külön kábel továbbítja a mozdonyvezetőnek. Nagyon sok vonat jött szembe, mert dupla vágányos pályán haladtunk. A vonat simán egyenletesen ment, nem szitált és nem rángatózott sehol sem. Régi és új építésű nagysebességű pályákon egyaránt haladtunk. A régi pályákon 130-140 km/h sebességgel,  az új speciális építésűeken már 240-290 km/h sebességgel utaztunk. A vonat Franfurtban menetirányt váltott, ugyanis ez az állomása a Deutsche Bahn AG-nak az egyik fejállomása, innen öt perc tartózkodás után már indultunk is tovább. Mivel  Németországban sok a pályaépítés ezért vonatunk a Frankfurti Repülőtérig összeszedett +3 perc késést, melyről a vonaton lévő információs táblákon folyamatos volt a  tájékoztatás.

 Kép

Az InterCity kényelmes és dizájnos belső tere.

 

Az Intercity vonat Frankfurt (M) Flughafen (Repülőtér) után egy helyen elérte a 301 km/h -ás sebességet is. A vonat aktuális sebességéről információs képernyők adtak tájékoztatást. Nagyon élvezetes volt a száguldás. Sikerült is egy képet készíteni a nagy sebesség eléréséről, de sajnos a 301 nem sikerült, viszont a 293 km/h-ás kijelzés képe sikeres lett. Hát ami biztos az -az, hogy hatalmas élmény volt utazni a nagysebességű vonaton. Talán egyszer nálunk is lesz hasonló.

Kép 

Sebességkijelző és információs panel az IC utasterében.

 

Az IC 726 Köln Messe/Deutz állomásig behozta az összes késését, így Kölnbe pontosan érkeztünk meg.  Kölnbe  a kiszállás után készült még egy-két kép a csoda vontról, majd felmentünk a mozgólépcsőn egy színtettel feljebb, hogy tovább utazzunk Siegen felé.

Kép

Kölni Intercity állomás névfelirata.

Kép

Regonal Expresszvonat érkezik Kölnbe

Ezzel mentünk tovább,  háttérben a Kölni Dóm.

 

A táj Siegenig csodálatos volt, rengeteg domb között kanyargott a vasútvonal, melyet több autópálya híd és egyéb felüljáró is keresztezett. A vonatunk több alagúton is áthaladt. Siegenig több vasútépítő vonattal és több munkással is találkoztunk vonatunk szomszédos vágányán. Jó volt látni az épülő vasutakat.  Érdekesség volt, hogy a német vasutnak saját vasútépítő cége van, saját mozdonyokkal és kocsikkal.

Kép

Munkában a Locon 211-es gép.

 Kép

 Hegyek között zakatol a vonat...

 
Siegenbe a hetedik vonatunk amin utaztunk 14.00 óra előtt pár perccel érkezett meg. Sajnos nem sok idő volt, de sikerült lefényképezni a kis fűtőházat, ami előtt  egy magánvasúti dízelmozdony napozott  egy a csarnokban pihenő gőzős társaságában.

Kép

Siegen vontatási telepe.

Kép

Magyar érzés: ezzel a Halbersadt szerelvénnyel utaztunk vissza Frankfurt felé.

  

Ezúttal visszafelé most volt idő Frankfurtban megcsodálni a gyönyörű fejállomás épületét és az impozáns üvegcsarnokban megálló vonatokat is. Ami nagyon szembe tűnő volt  az -az, hogy szinte egymást érték a vonatok és viszonylag kevés öt-tíz perc tartózkodás után indultak tovább célállomásaik felé. Érdekes volt látni azt, hogy miután az egyik vágányra megérkezett egy vezérlőkocsis ingavonat annak vezetője leszállva a  mozdonyból várta a mellette lévő vágányra érkező másik vonatot, hogy annak mozdonyára felszállva vigye tovább  azt a másik irányba. Az érkezett vonat vezetője pedig a vezérlőkocsiból leszállva szállt át a másik épp induló vonat vezérlőkocsijába, hogy munkáját ott folytassa tovább.

Kép

 Frankfurt (Main) Hbf. gyönyörű és tiszta utascsarnoka.

Kép

Együttállás Frankfurtban.

 

Frankfurtból kisebb tartózkodás után indultunk tovább Fliedenbe, ahol a második nap éjszakáját töltöttük. Az utazás Fliedenig a már számunkra is megszokott emeletes vonatszerelvénnyel történet. Frankfurt után  egy picit eleredt az eső, így az égbolton  lévő  felhők takarása miatt ezen a szakaszon nem igen fényképeztünk, csak pár kép készült erről a  részről. Láttunk  errefelé is több iparvágányt, valamint sok vonatot.
A táj ezen a  vonalon is lebilincselő volt a tipikus német házakkal, tiszta állomásokkal, megállóhelyekkel.

Kép

Esik eső csendesen...

 

Kép

Egy iparvágány látványa az emeletes vonatból.

 

Frankfurttól-Fliedenig a vonatút mindösszesen közel 40 percig tartott. Fliedenben leszállva a vonatunkról megpillantottuk vendéglátónkat  Thomas Maleja atyát, aki hozzánk hasonlóan vasútbarát.  Thomas készségesen fuvarozott minket a plébánián található otthonába, ahol elfoglaltuk a vendégszobákat. A vendégszobák az emeleten helyezkedtek el, ám az -azokba vezető előtér megható látványt nyújtott, Thomas impozáns vasútmodell gyűjteményével és vasúti ereklyéivel. A vasútmodell gyűjtemény az egykori keletnémet vasút Deutsche Reisbahn járműveit mutatta be. A falon több régi vasutas kép is volt, ezeken Thomas atya volt látható gyermekkorában az akkor még üzemelő német gőzmozdonyok mellett. Vendéglátónk megmutatta a gyönyörű templomot is, ahol részt vettünk az általa celebrált esti misén.
Nagyon jó volt  minden, jól éreztük magunkat Thomasnál és sikerült megismernünk egy újabb, a hivatásán túl érdeklődő vasútszerető embert. Búcsúzóul egy nagyon szép és érdekes  gőzmozdonyos könyvvel lepet meg minket, amely 1965-ös kiadású. A szép könyv tartalmazza az összes német gőzős képét és műszaki adatait. 

Kép

Egy emeletes vonat E143 típusú géppel Fliedenbe.

Kép

 Flieden városa: az épület mögött a templom látszik.

Kép

Vendéglátónk: Thomas Maleja atya. 

 

Folytatásért katt ide:
  II. rész